Ha már így alakult, gondoltam, kivárom az egy hónapot;-) No, ebből nem szeretnék rendszert csinálni, de legalább van értelme a címnek:-)

Merthogy megírtam volna, hogy milyen dolog már az éjszakai járatok megállóját máshova tenni, mint a 'nappali' járatokét, ha az egy forgalmas/központi helyen van?! Vagyis nincs. Történt ugyanis, hogy szilveszterkor (...spét... - hihi) hazafelé tartva állunk a Hungária körút és Thököly út kereszteződésében (najó, nem pont ott, hanem a megállóban) és várjuk az éjszakai járatot. Csak kicsit volt gyanús, hogy itt csak mi állunk, míg 'amott' -ahol korábban nem volt megálló és napközben most sincs- gyülekeznek az emberek. És valóban. Ott az éjszakai járat megállója. Még szerencse, hogy az egyik busz itt is megállt (de minek, azon kívül, hogy 'merrendesvolt' a sofőr), de a másik nem, így a tudatlanok (azaz mi és akik aztán -miattunk?- szintén 'ide'álltak valamint a többiek, akik gondolom, ugyanebbe a cipőbe léptek - vagy csak mi nem tudtunk erről?!:-O)) futhattak, vagy majdnem lemaradtak. Gratulálok a szervezőknek!

Ha már busz, akkor a tömeg is eszembe jut és az a kérdés, hogy vajon, ha az egyik megállóban megáll kétféle busz, melyből az egyik megy még 3 megállót, a másik pedig ezen kívül még továbbmegy a külkerület felé, akkor abban az esetben, mikor a közös megállóba éppen mindkettő közeledik/beáll, de előbb a 'hosszabbtávú' járat érkezik, vajon aki mondjuk csak egyet akar menni, hátramegy a másikhoz, vagy eszébe se' jut, hogy esetleg attól veszi el a helyet, aki végigmenne?! Ezt jól összesűrítettem egy mondatba - nekem sem volt elsőre világos;-)-, de a kérdés foglalkoztat. És gyanítom, hogy a válasz nem tetszene...

A BKV sztrájkról csak annyit, hogy a dáthámat rájuk fogom (akkor ez most fegyver?:-O), mert metróznom 'kellett', ami huzatos és 'nemszeressem'.

A dátháról jut eszembe, most hallottam valami gyógyszeres reklámot, amelyikben azt mondják, "ellenállhatunk a betegségeknek, mint az influenza, meg a nemtommi". A kérdésem csak az, hogy az influenza meg a nemtommi, hogyan áll ellen a betegségeknek?!:-O Naugye, magyar nyelv. Nem kellene odatenni az 'olyan' szót a betegségek elé. Mármint a mondatban;-)

No, látom, ez egy ilyen morgós bejegyzésre sikeredett -és még nem is szóltam a napihülyeségekről-, de legalább szépen összefűztem a gondolatokat (hihi), illetve talán egy időre letudom ezt és figyelhetek a szépségekre és jóságokra, legalábbis koncentrálhatok rájuk és próbál(hat)ok optimista maradni/lenni.

Itt nálunk például most nagyon szép fehérre festették a tájat, mégpedig jó vastagon: régen esett ennyi hó. Nagyon szép, de egyben furcsa is, hisz' bár tél van, az utóbbi években ez nem látszott igazán és máris kezdünk elszokni ettől. Én főleg, mivel napfény-és-forróság párti vagyok és máris nagyon várom a tavaszt és a nyarat...

Mostanában ez egy köszöntős időszak;-)

Ilyenkor nem szoktam semmit megfogadni (így könnyű is teljesíteni;-)) és ha most azt mondanám, hogy mindig vannak kivételek, akkor sem állítanék valótlant, de a helyzet az, hogy ebben nem szeretnék kivételt tenni. Fogadkozások helyett inkább

sok szeretettel kívánok Nektek, Kedves Idelátogatóim,
sikereket, szerencsét, egészséget és boldogságot
2010-re is!

Dolgozzatok pontosan,
pihenjetek kellemesen,
nevessetek sokat,
szeressetek nagyon!
Éljétek az álmaitokat
és érezzétek jól magatokat!

NAGYON BOLDOG, BÉKÉS KARÁCSONYT
kívánok minden Kedves Idelátogatónak!

Kívánom, hogy legyen
pihenés és kikapcsolódás,
vidámság és meghittség,
szeretet és megértés
a 'fa alatt'
és mindez kitartson jóóó sokáig:-)

...ha netán akad egy kis másféle ajándék is,
az akkor hab hópihe a tortán fán!;-)

Igen, ma reggel megáttam az első hópelyheket.

Najó, ha egészen pontosan akarnék fogalmazni, nem az elsőket, mert már javában esett, amikor kinéztem az ablakon;-D, de természetesen a lényeg nem ez, hanem, hogy kicsit megmutatta magát a tél. Ennek csak azért örülök, mert hátha fehér karácsonyunk lesz, no meg azért, mert inkább most essen, mint tavasszal.

Amit már most várok.
Mármint a tavaszt, nem azt, hogy akkor essen a hó - hihi

Reggel van még (!;-D) és ilyenkor vagy csendben vagyok, vagy akár a semmiről is sokat tudok beszélni...

Ugye, mindenki kitette a csizmáját az ablakba? (...és megvan még?;-))
...vagy az ajtó elé?
...netán a kandallóra?
(de az asztalra semmiképp - hihi)

Lényeg a lényeg, hogy

BOLDOG MIKULÁS-napot Mindenkinek!:-)

Nos, kicsit lemaradtam magammal/ból (bár, tudom, ez most még nem olyan feltűnő;-)), de azért a horoszPókom ma éppen beszédes és bíztató, úgyhogy itt a helye:-)

"A mai telihold másokkal ellentétben neked nem okoz feszültséget, sőt inspirálóan fog hatni rád. Beszélj bátran és lelkesen! Meglátod, jó hatással leszel a környezetedre. Látod, hogy mostanában nagy szükség van a lendületes stílusra. Felrázza az embereket, mert új célokat tűz ki, és értelmet ad a folytatásnak. Te ma ezt a szerepet töltheted be, ha derűs leszel…"

...szerint, ha Katalin locsog, Karácsony kopog és fordítva.

Nos, rajtam ne múljon:
Az úgy kezdődött, hogy megszülettem és már akkor...

Amúgy pedig gyönyörűséges 'tavaszi' idő van, vagyis, ha igaz a hagyomány, akkor bizakodhatunk abban, hogy fehér karácsonyunk lesz.

Úgy érzem, most jött el az idő...

Holnap lesz az első számú kedvenc sorozatom utolsó része. Igen, a 'Prison Break'-ről, azaz 'A szökés'-ről van szó. Igen, az utolsó rész, bár az RTL Klub is levetíti azt a kiegészítő filmet, amellyel a készítők kedveskedni akartak a rajongóknak. Több kevesebb sikerrel. Majd aki látja, vagy aki már látta, az tudja, mire gondolok -a végét illetően is...
De most nem is erről akartam beszélni.

A sztori nem egy lányregény, de mégis sikerült beletenni egy olyan szerelmi szálat, amely engem teljesen megfogott. Sokan sokfélét mondanak Michael és Sara szerelméről, de engem ez szokás szerint nem befolyásol;-), nekem csak az számít, amit belőlem kihozott az a néhány mondat, az a pár mozdulat, az a kevés igazán boldog 'ellopott' pillanat.
Majdnem teljesen tökéletes...

Régebben, amikor Jennifer Rush 'The Power of Love' című száma sláger volt és hallgattam, nem is igazán figyeltem a teljes szövegére, csak egyszerűen tetszett a hangulata. Mikor a sorozat kihozott belőlem olyat, amit korábban más nem (;-)), akkor elkezdtem zenét keresgélni és mivel nem akartam, hogy esetleg a szöveg teljesen más legyen, mint a kép, "belemélyedtem" a dalszövegbe és legnagyobb meglepetésemre szinte tökéletesen rá tudtam illeszteni Michael és Sara történetére.

Nos, ennyi elég is a szövegből, jöjjön inkább 'az én szememmel' a zene és a kép. Együtt.

...azaz szerencsenap;-)

Amúgy is "péntek az én napom", most pedig még 13-a is, szóóóval...
vennem kellene egy lottószelvényt:-)

Valamelyik este visszaolvasgattam itt, a kis kuckómban, vagyis -hogy stílusos legyek- próbáltam összerakosgatni az eddig idehullott rózsaszirmokat.

Érdekes volt, mert sokszor eszembe jut, hogy ahhoz képest milyen zárkózott vagyok, mégis 'kiteszek egy darabot' magamból a világba. És milyen jól tettem!
Gazdagabb lettem az élményektől, az ismeretségektől. 

Érdekes volt, mert belegondoltam, hogy sokan a bajukat szeretik kibeszélni, én pedig éppen akkor maradtam csöndben, amikor 'bajom' volt (igen, a múlt idő már közelebb van az igazsághoz;-)).
Ugye, hogy zárkózott vagyok? 

Érdekes volt, mert olvasás közben beugrott a linksávban lévő kis összefoglalóm, miszerint "néha biztos zavaros lesz", amit itt írok.
Nos, tényleg az, néha még nekem is. 

Mindenesetre most folytatom, amit igazából abba se' hagytam. Néha biztos ismételek, néha tuti érthetetlen leszek, de milyen jó lesz majd pár év múlva visszaolvasni és ...

nem érteni semmit 

Tegnap szűken vettem az irodában a kanyart, melynek az lett a következménye, hogy úgy bevágtam a lábam a kisszekrénybe, hogy ugyan a lendület még kivitt a folyosóra, de ott meg kellett állnom... 'ordítani' egyet. Ez abban nyilvánult meg, hogy görnyedten fogtam a combom (hátha a kézrátétel, ugye...) és fájdalmas grimaszt vágva csendesen elmormoltam egy 'affeneegyemeg'-et. Majd bicegtem tovább. Ez azért előre vetítette, hogy talán ez nem az a hamarelmúlik-fajta megmozdulásom volt -és lőn: a jobb lábamon egy hatalmas lila folt van. És fáj:-S

Az agyamban meg lila köd lehet (de ez legalább nem fáj:-)), mert képes voltam a tömegközlekedésről NEM a megfelelő megállóban leszállni. Ejjmiakő! Az az egészben a legszebb, hogy ez másnál talán rossz előjel arra vonatkozóan, hogy talán 'elvesztíti' régi önmagát (affenének fogalmazok ilyen bonyolultan!;-)), de nálam ez a 'gyógyulás' jele:-)
Na jó, pontosítok: a jelnek egy fura megnyilvánulása, mert valójában nem sűrűn fordul elő velem ilyesmi, de elszerteszanáskodni a figyelmemet (még mindig bonyolult!;-)) nálam egy normális állapot:-)

*lilaliba* (nahhh, ez egyszerű!:-D)

"S ki a csillagok közt él, mind aki rég odaköltözött
Most visszatér s leül a tűz mögött"

(Emberek: Tábortűz)

Ma egész nap olyan levert voltam (vagyok). Pedig nem is vertek le - hihi.

Tegnap este simán bealudtam a Vészhelyzet előtt (közben/után) és- nos, gyakorlatilag azóta alszom. Némi munka néha megzavart, de az például határozottan mókás volt, amikor hazafelé a metrón (metrón - mondom én, hogy nem vagyok magamnál! -de akkor kinél vagyok?...haha), szóval a metrón, pontosabban az állomáson, miközben vártuk a szerelvényt, az egyik utas gurulós táskája/bőröndje elindult a nagy szélviharban és a tulaj nem is vette észre, mert épp a kabátjával foglalatoskodott. Már épp szólni akartam, amikor végül feltűnt neki, hogy az előbb még volt mellette egy tatyó, aztán 'most' nincs és olyan jópofa volt, ahogy rácsodálkozott a jelenségre és futott a "szökevény" után:-)

Aztán aludtam tovább és most is megyek lassan, hogy mindezt folytassam Házdoki előtt (alatt/után
- a sorozatnézésről beszélek;-P:-D).

Figyelem! Fegyelem!
(szokásos) Szolgálati közlemény

Hurrá, most nyerjük vissza a tavaszi 1 órát, hogy
ennyivel többet aludhassunk (vagyvalami...;-D), ezért
éjjel 3 órára tessék felhúzni az összes órát,
hogy vissza lehessen állítani mindegyiket 2-re!;-)

Jelentem a mókusoknak, kész vagyok...

...és teljesen kész vagyok.

Néhány (hihi) évvel korábban

Kiscsepp mérlegelt egy kicsit, miközben állt a NagyKapu előtt:
- El kellene már indulnom végre, de vajon mi vár rám 'odakint'?

Őrangyala mosolygós arcát és bíztató tekintetét látva erőt gyűjtött és határozatlan mozdulattal, de elszántan kinyitotta a kaput, hogy ... kilépjen az Életbe.
Útközben a gondolatai akörül jártak, hogy vajon HOVA érkezik, mit kezd majd az új lehetőségekkel... aztán mindent elfelejtett, hogy újra megtanulja: az Élet nem habostorta ...
... hanem lúdláb torta;-)

Napjainkban

Könnycseppek elmerengve ül az asztalnál és a gondolatok csak úgy cikáznak a fejében (miközben ezt írja, elmosolyodik, mert hallja a kórust, akik azt mondják, 'az nem létezik!';-)).
Lehet, hogy van, amit még mindig keres, de annyira jó, hogy van, amit már megtalált - és az nem is kevés; egy fantasztikus családot, mely mindig biztos támaszt jelent neki és igaz barátokat, akikkel szintén bármikor számíthatnak egymásra. Szíve legmélyén őrzi ezeket az eddig meglelt kincseket és itt már nincs benne határozatlanság: JÓ helyre érkezett.

"Hogy' lehet valakit ennyire hülyére venni?!" (Ikrek)

Há' ilyen se' fordult még elő velem... de legalább tudom, milyen.
No, nem baj; fehér ember nem felejt!
...és van, amit én sem... 

A minap (;-D) hazafelé tartottam a szuper (nemis) csúcsforgalomban. Ez a tény csak fokozta abbéli szuper (nemis) élményemet, miszerint ez (az) egy szép nap (nemis).

Szóval... felszálltam a jó tömött buszra, ahol természetesen az ajtóban megállt mindenki. Mivel én nem vagyok mindneki, ráadásul majdnem a végállomásig megyek (a város másik végéig), beljebb csörtettem és ahogy éppen rávetettem magam a talpalattnyi állóhelyre, a legközelebbi székről felpattant egy fiatal lány és... átadta a helyét.

Bummm..!...?... Ez volt az első reakcióm.
Tejóég, ennyire öreg vagyok? (nemis)
Ennyire öregnek látszom? (nemis)
Vagy csak ennyire elszánt voltam csörtetés közben? (;-D)

Mindnesetre ez a 'bummm' kb. fél másodpercig tartott, majd 'kitérdekel' felkiáltással (magamban persze) és egy köszönömmel (a lánynak persze) fogtam magam és leültem.
Mert jólesett.
És mert megérdemlem! (deigen) ;-)

Nemsokára személyesen is mondhatom
az én egyetlen, Drága Anyumnak, hogy

NAGYON BOLDOG NÉVNAPOT

kívánok sok-sok szeretettel!